...voltam tegnap. Nem kerek évforduló, vártam is a poszttal, hogy majd eszembe jut valami számvetésféle. Nem ez történt. A nap úgy telt, mint bármelyik, dolgoztam, este kis családi ünneplés (Petitől kaptam egy szobainast, már gyerekkorom óta szerettem volna egyet és most ez a vágyam is teljesült. Gyerekként eszkábáltam is fa vállfából, söprűnyéből, de mindig szétesett, most van végre egy igazi!).
Azért kötelességszerűen átgondoltam az életem: eddig volt benne jó és rossz is, sokszor fájó dolgok, amik aztán elmúltak és jöttek újabbak helyette. Tervek, álmok, amik nem váltak valóra, tervek, álmok amik megvalósultak. Család, szeretet, munka, biztonság - többé-kevésbé minden van, ami a nyugodt élethez kell, és gyakran egyidejűleg. A korommal együtt bölcsebb is lettem, minden pillanatban a szépet, a jót keresem, felismerem, mi az értékes, mi a fontos és igyekszem a lelki békét is megteremteni. Bízom magamban, mert tudom, a dolgok többnyire rajtunk múlnak és fejben dőlnek el. Összegezve boldog vagyok. Az idő azonban telik és attól kicsit félek, hogy meghalok, s hogy itt kell hagyni azokat, akiket szeretek...
... neve Szofi lett. Öltöztethető, barna bőrű baba az UNICEF számára. Kata felkérésére sokan csatlakoztunk innen. Jó volt készíteni, örülök, hogy én is segíthetek másokon, ha csak ilyen kis aprósággal is és remélem, egy kisgyerek örül majd neki.
De mi is a Pigotta ? 50 centis rongybaba, fiú vagy lány, amit nagyon könnyű elkészíteni. A teste pamutból van, vattával tömik ki, a haja színes fonal. Az arc elkészítéséhez csak textilfilcre, vagy festékre van szükség.
A világ minden táján játszanak rongybabákkal a gyerekek. Mitől különlegesek akkor az UNICEF “Pigotta” babái? Attól, hogy ezek a rongybabák olyan kisgyermekeket szimbolizálnak, akiknek szüksége van a segítségünkre.
Az elmúlt években az akció tovább bővült: Olaszországban a milánói Scala legnevesebb baba- és jelmezkészítői, Franciaországban a legnevesebb divatdiktátorok és fiatal tervezők is elkészítették saját Pigottájukat. A francia “haute-couture” babákat Párizsban egy kiállítás keretében ismerhette meg a közönség, majd november 20-án, a gyermekjogok világnapján elárverezték őket, szintén az UNICEF oltási programjának javára. A több mint 50 alkotó között olyan híres divatházak szerepeltek, mint az Armani, a Christian Lacroix, az Emanuel Ungaro, a Givenchy, vagy a Pierre Cardin.
![]()
...nagyon most nincsenek, de most jönnek olyan képek, amiket még nem mutattam (érdeklődőknek több kép a képtárban található). Újabb baba született a tágabb családban, így neki is készült egy csörgős zsiráf, ezúttal pirosban. Elkészült nyár végére - az ellopott helyett - Peti fotóstáskája is, hogy ne az én virágos-tarka farmertáskámmal szaladgáljon. Férfias darab lett, de mégsem komor, ez a bordó-fekete párosítás elég jó választás volt.
MESKA boltom forgalma nem túl nagy, de néha eladok egy-két darabot. Igaz, nem is gyártok futószalagon, csak ha ihletet érzek az alkotáshoz. Eza romantikus selyemszív egy korábbi vásárlóm megrendelésére készült, aki nászajándéknak szánt pénz átadásához vásárolta. Jó ötlet, nem olyan snassz, mint a fehér boríték...két esküvőn is voltunk a közlemúltben, de nekem ez nem jutott eszembe.
![]()
Nem egy bonyolult alkotás, mégis elég sok képet készítettem róla, s ennek oka is van. Elég régóta foglalkozom már színekkel, meg látok is, mióta megszülettem, de még most is rácsodálkozom a színek varázslatára. Ez azt egyszerű kis selyemtárgyat kétoldalas selyemszaténon fotóztam, a mályva és a lilásbarna oldalán. A háttér teljesen átszínezte a fehéret, s míg a mályva háttér előtt lágyság, puhaság, ártatlanság sugárzik, a sötétebb háttér keménnyé és racionálissá teszi ugyanazt, és ezt a hatást nem enyhíti a találomra odaszórt romantikus rózsakupac sem. ![]()
Orsi lányom 3-4 éves lehetett, amikor télen a Mátrában kirándultunk. Jó hosszú gyalogtúrát tettünk, a terep nehéz volt, a havas, jeges úton már nagyon elfáradt, így meséltem neki. Erdei Manó, aki ott bujkált a kövek és a fák között, végig az úton, amerre mentünk, vigyázott, hogy ne lássuk meg. A történetet aztán éveken át szőttük közösen, Erdei Manó rendszeres szereplője volt az esti meséknek. Hatéves volt a lányom, amikor karácsonyra megrajzoltam egy történetét. A könyv egyetlen példányban készült, éjszakákon át rajzoltam és festettem titokban, hogy időben elkészüljek vele. A számítástechnika 1990-ben még gyerekcipőben járt, igazán nem is gondoltam technikai támogatásra, minden egyes lapot külön festettem meg akvarellpapírra, vágott tollal, kézzel írtam fel a szöveget, az iniciálék csőtollal készültek.
Egy baráti nyomda bekötötte a könyvet ... igen, piros műbőrbe, a rendszerváltás környékén egy üzemi nyomdában ebből az anyagból volt nagyobb készlet. A történet igen egyszerű, felfedezhetők benne a környezetvédelmi nevelés elemei, a gonosz turisták oktatásának jelenetében erőteljes karl may-i hatás érvényesül, akár maga Winnetou is beszélhetett volna így a sápadtarcúakhoz. A rajzok? Hát nem vagyok grafikus, de szívemet-lelkemet beleadtam a munkába.
Két évvel később elkészült a folytatás, egy karácsonyi történet. Ekkor már nem bíztam a dolgokat a véletlenre, az írást egy "írói vénával megáldott" régi barátomra bíztam. A szöveg jóval hosszabb lett, így az íráskép sem annyira kidolgozott a könyvben. Rajzban viszont határozottan fejlődtem.
Eszter lányom kissé hátrányos helyzetű. Talán túl későn született és addigra elragadott minket a munkaláz és a pénzkeresési hajsza, így neki nem jutott saját könyv. Pedig van közös történetünk, Villany Leó és Csokipók élete nagyon kalandos és élménydús. Néhány szereplő vázlata már megvan, talán egyszer a könyv is elkészül. Azért Eszter sem maradt könyv nélkül, interaktív mesekönyvet kapott egyszer, de erről majd egy másik posztban...
(Akit riasztott el ez a néhány fotó sem, borzonghat tovább a teljes oldalképeken a Képtárban.)
...készült, igaz nem augusztus 20-ra, hanem augusztus 29-re. A recept Limara pékségéből való, s mivel ő is tótkomlósi lisztből süt, gondoltam, kipróbálom. Az első új recept szerinti kenyerem remekül sikerült: ropogós, vékony héj, igazi parasztkenyér íz, puha, kicsit ritkás bél. Igaz, laposabb lett, mint reméltem, de már tudom, mi erre a megoldás. Kenyérsütőben dagasztottam, sütőben, zománcos kacsasütő edényben sütöttem.
Zsemle is készült Limara receptje alapján, burgonyapehely helyett rozs-és zabpehellyel, ami szintén nagyon finom. Ideális szendvics-alapanyag, így naponta ezt fogom sütni. Orsi ugyanis már egy hónapja a földet túrja egy ásatáson Hódmezővásárhely határában, és ez még 3 hónapig így is marad. Naponta 2 zsemlét visz ebédre, ez az új recept szerinti nem szárad ki, másnap is ropogós, csomagolás után sem lesz gumis állagú, mint a bóóti. Örülök, hogy rátaláltam Limara blogjára, mindenkinek csak ajánlani tudom...
...jutott a lányainknak ai idei Cell-Kupán, Veszprémben. Kis csalódás, mert valójában az 1997-es "A" csapatunk aranyéremért ment, de a sport már csak ilyen. Végig veretlenül küzdöttek a lányok, mindössze egy meccset vesztettek el az egész kupa során, azt is csak egy góllal, de sajnos pont az volt a döntőbe jutásért játszott mérkőzés. Nagyon megdolgoztak ezért az eredményért, kemény felkészülés volt már a kupát megelőző 3 hétben. Mi szülők meg nyaraltunk egy jót, szurkoltunk, időnként a szívinfarktus határán voltunk, de remekül szórakoztunk. Az Orosháza-Gyopárosfürdő KSC egyébként 4 csapattal képviseltette magát a 14 ország részvételével megrendezett tornán és az egész csapat remekül szerepelt, született 2 bronzérem, egy 6. és egy 11. hely.
...beavatkozást végeztem Lárvafejen. Az Orosháza-Gyopárosfürdő 1997-es csapat babája súlyosan megsérült, nem is csoda, hiszen mindig a kapuban van, főleg fontosabb meccseken. A műtét sikerült, a beteg életben maradt, sőt, mintha kicserélték volna! Jól viselkedett végig, nem sírt, jutalmul új edzőcipőt kapott, eredeti -ESKÁ-* 2. generációs modellt. Még egy új sportzoknit is kap, aztán indulhat a csapattal vasárnap a CELL-Kupára :-)
(*Az -ESKÁ- edzőcipők ergonómiai kialakítása alkalmazkodik a láb formájához, elősegítve a biztonságos, kényelmes sporttevékenységet. Kutatóink évek során fejlesztették ki a legújabb típust, mely tökéletesen alkalmazkodik a láb formájához, a legmodernebb dizájn pedig egyedi, divatos megjelenést biztosít viselőjének.)
... tovább, az emlékeket őrizzük és visszatérünk a hétköznapokhoz. Ez a rövid összefoglalója annak az időszaknak, amikor nem írtam egyetlen árva sort sem. Most sem szaporítom a szót, inkább képekkel illusztrálom azt, hogy az elmúlt időszak az alkotásról szólt.
Orsi ötlete és rajzai alapján közösen festettünk a múzeumunk új kiállításához egy óriásfát, ugyanide festettem még egy jó nagy képet. Készültek boszorkányok a Múzeumok Éjszakájára Baráti Körünk lassan már hagyománnyá váló vetélkedőjéhez, ezek később versenydíjazássá lényegültek át.
Ruhákat is varrtam: Eszternek koszorúslány-ruhát , felnőtteset, elegánsat, egyszerűt (a fazont ő választotta), Orsinak és magamnak csak egyszerű vendég-ruhát, Petinek nadrágokat, nem az esküvőre, hanem nyárra. Készült még pár táska is újrahasznosított farmerből, az egyik sajnos kényszerűségből, (a fotóstáskánkat ugyanis egy kézilabdameccsen ellopták - legyen vele boldog, aki elvitte ...), egyéb táskák lánybulira ajándéknak. Időközben volt kolléganőimet egy rögtönzött tanfolyam keretében megtanítottam táskát varrni.
Közben dolgoztam és pénzt kerestem, elkészültem egy belsőépítész-munkával és pár háztervvel addig, amíg kényszerű szünetet nem kellett tartanom. Vélhetően egy vírus kinyírta a hardverkulcsomat, vettem helyette egy újat. Kipróbáltam, működött, majd az is kinyíródott, a gyártó rendes volt és díjmentesen küldött még egyet, pedig nem az ő hibájuk volt. Vírusirtás, próbálkozás, most jó, már tudok dolgozni, szerencsére. Csak az a baj, hogy rettenetesen meleg van, az idén elmarad a tengerparti nyaralás (válság van, persze), így esténként úszni járunk, mert egy kis mozgás mindenkinek kell :-) Azért 1 hét nyaralás mégiscsak lesz, a szokásos Balaton-Veszprém a gyerekekkel a Cell-Kupán, valószínűleg Orsi nélkül, mert ő Hódmezővásárhely határában egy ásatáson fog földet túrni és rajzolni.
Jó sokat írtam, de biztosan kimaradt sok minden. Például a gyerekek szép szereplése az Adidas utánpótlás bajnokságon, amiről itt lehet olvasni a kézilabda iránt érdeklődőknek.
Most pedig képek következnek, a teljesség igénye nélkül. Több kép a képtáramban áll rendelkezésre :-)
Ja... és Eszterke talált egy kutyát, hazahozta, s mivel nem jelentkezett érte senki, megtartottuk. Aranyos, kedves, kicsit hasznontalan, igazi családi kutya. Sajnos nem szereti a macskákat, a mieinket sem :-(
Június 10-én délelőtt meghalt apukám. 4 nap múlva lett volna 90 éves. Nagyon szerette volna még a születésnapját megélni, ezt a szép kerek évfordulót, de sajnos nem sikerült. Mindig együtt laktunk, ezért most érzem csak, mennyire hiányzik. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz átélni, hogy nincs többé...
... készült a táskámra, ezzel most nyomban be is nevezek Colette fityegő-játékára. A táskáhlz készült aprócska piperetáska is, és már lassan abbahagyom, mert kifogyok a kosztüm anyagából. (Persze még futná tolltartóra, zsepitartóra, szemüvegtokra is, előbb-utóbb az is elkészül.)A közelgő Valentin-nap alkalmából apró kis tündérpárokat varrtam, hozzávaló szív alakú tartóval, ez már a MESKÁN van, megvásárolható.
![]()
Most még egy kis munka, a hétvége pedig a szórakozásé, a debreceni Főnix-kupára indulunk holnap reggel három napra. Remélem, Eszterék olyan ügyesek lesznek ott is, mint hétfőn Gyulán. Megnyerték az ADIDAS Gyermekbajnokság megyei döntőjét, végig veretlenül, minden fordulóban és most következik a régiós döntő, március 1-jén.
...pontosabban egy blézert és egy szoknyát. A szoknya hajtásának bélését és a zsebfedőket a blézer anyagából készítetem, ez egységet teremt a két különálló darab között. A felső könnyű műszálszövet, a szoknya pedig strapabíró düftin. Nagyon szeretem ezt az anyagot, mert kellemes a felületi tapintása, természetes anyag, bírja a mosást és a színfakulás is jót tesz neki. Varrtam még egy fehér blúzt is elasztikus puplinból. Muszáj volt valamit alkotnom az államvizsgára, így ez a kollekció készült el kikapcsolódásként, agytisztításként. Varrás közben egyébként is jól tudok gondolkozni, fejben szakdolgozatot írni, prezentáziót kitalálni. Több kép a képtáramban található.
S hogy teljes legyen a kollekció, elkészült első komolyabb táskám, egy mobiltartó és egy kis piperetáska a kosztüm anyagából. A táska díszítését kézzel varrtam fel a kész darabokra. Ilyen virágokat terveztem a blézerre is, de a család lebeszélt, de ez csak átmeneti. Ha már megunom, mert sokat hordtam, rákerülnek a virágok, így egy újabb darab születik.
...logót küldött nekem Ahama, ami nem is díj, csak valami, ami összeköti azokat, akik valami kézművességgel foglalkoznak szerte a világon. Szeretek kreatív blogokat olvasgatni még akkor is, ha időnként nyelvi nehézségekkel küszködök. Jó látni, hogy vannak, akik ebben a pénz körüli hajszában - ha pár pillanatra is - de megállnak, és valami olyat tesznek, ami nem üzleties, nem váltható mindig pénzre, de örömet okoz nekik és azoknak is, akik kapják. Szeretek azért is kreatív blogokat olvasgatni, mert ismeretlenekhez kerülök közelebb azáltal, hogy megismerem munkáit, élekörülményeit, persze csak amit közzétesznek magukból.
A logóhoz a következő mottó tartozik: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"
Én már nem adom tovább az emblémát, akiket gyakran olvasok, már megkapták szinte valamennyien. De jánlom mindenkinek, kutasson az alkotói blogok között, sok szépséget találhat.
Ez egy naplóféle, de a teljesség igénye nélkül. Inkább apró mozaikok az életemből ...
